Sportrehabilitáció

A sportsérülésnek tekinthető minden olyan probléma, ami sportolás közben alakult ki és meggátolja a pácienst abban, hogy teljes értékű edzést végezzen. Ebből adódóan sportrehabilitáció során nem csak súlyos sérülések ellátására kell gondolni, hanem minden olyan panaszra, ami a sportteljesítményt károsíthatja vagy a részvételben gátolja meg a sportolót.

Sportrehabilitációs ellátás során az esetek nagyobb többségében olyan páciensekkel/sportolókkal találkozunk, akiknek panaszai nem feltétlenül hirtelen, valamilyen baleset vagy rossz mozdulat során alakultak ki, hanem hetek-hónapok, akár évek alatt. Alapvető fontosságú ilyenkor, hogy a terapeuta tisztában legyen/kerüljön a sportmozgás fizikai igényeivel, illetve a páciens mozgásszervi állapotával, hiszen a rehabilitáció célja az, hogy ez a két komponens megfelelő átfedésbe kerüljön, hiszen ez a sportmozgások fizikai alapja. A gyógytornász szerepe itt a körültekintő kikérdezés és fizikális vizsgálat alapján meghatározott képességek (pl. erő, állóképesség, robbanékonyság, stb.) fejlesztése.

Hirtelen kialakuló, akut sportsérülések esetén a rehabilitáció struktúráját, alapját a nemzetközi és/vagy hazai ajánlások adják, amik alapján megfelelő sorrendben és időben gyakorlattípusok kerülnek bevezetésre. Itt, ahogy a túlterheléses eredetű, lassabban kialakuló sérülések/panaszok esetén is, amennyiben lehetséges és a páciens is ezt szeretné, a végső cél a sérülést megelőző szintű sportba történő visszatérés. Ezt a végcélt már az első találkozások során meg kell határozni, ugyanis ez nagyban befolyásolja a rehabilitáció hosszát és kialakítását, ugyanis két teljesen ugyanolyan sérülés rehabilitációja lehet merőben eltérő, ha a két sportoló eltérő szintre vagy más sportághoz térne vissza. Az egyénre szabott kezelések alapját a sportági követelmények, illetve a páciens limitációi adják, így sportoló és a gyógytornász szoros együttműködése a sikeres sportrehabilitáció alapja.

Terapeuták: Fábián Dóra, Fábián Dávid, Kozma Zalán